Azt hiszem, hogy egyet sem hagytam még ki a Nagybivalyos Kupákból. Most is készültem rendesen az ideire. Ez az előző írásomból is kiderült, ráadásul nem is eredménytelenül. Az edzéseken sok pontyot sikerült fogni.
Az időjárás is kedvezett az utóbbi hetekben, a felmelegedő víz is meghozta a halak étvágyát, így nagy bizakodással vártam a verseny napját. Persze az élet nem ilyen egyszerű, a hétvégére betört a hidegfront, és a viharos szél teljesen átrendezte a versenykörülményeket.
Sorsoláskor még abban bíztunk, hogy csak csökken a szél ereje, mert a telefonok előrejelzése csak 24 km/órás szelet ígért, ami még meghorgászható lett volna. De a szél csak erősödött kb. 50-60 km-es lehetett, kicsit aggasztó volt a több mint félméteres nagyságú hullámzás, amely majdnem teljesen szemből jött. A haltartó hálókat sem tudtuk még nehezékkel sem a helyükön tartani, egy pár másodperc után már kinn voltak a parton így a halak életben tartása is meghiúsult volna. A különböző felszereléseket vitte a szél, még szerencse, hogy a tavat tavasszal körbekerítették, és így a kerítés megfogta az el-elröpködő tárgyakat. A kocsik szélárnyékában javában kevertük az etetőanyagot, készítettük elő a szúnyogos földet, amikor jött a hír, hogy a szervezők az indulókkal egyetértésben úgy döntöttek, hogy átpakolunk az északi partra, ahol majd hátba kapjuk a szelet. Minden vissza a kocsiba és irány a szemközti oldal. Itt elég meredek part alá kellett szerelni, így legalább a széltől védve voltunk. Végre egy órás késéssel, de elkezdődött a verseny.
Eredetileg pontyos pecára készültem, az etetőanyag King-Baits Universal versenyanyagot kevertem, 2 kg-ot, amit fullasztott csontival, angolmorzsával és csemegekukoricával dúsítottam. Bevetésre várt még 2 kg földes szúnyog.
Mivel a vihar közbeszólt, úgy gondoltam, hogy a szél elviszi az összes halat a déli oldalra, ezért nagyon finom szerelékekkel: 0,14-es főzsinórral, 0.10-es előkével, 16-os horoggal megpróbáltam apróhalazni: - Talán tudok fogni egy két keszeget vagy kárászt. A csali pinki és szúnyoglárva volt. A víz alsó rétege olyan gyorsan folyt, mintha a Dunán úsztattam volna. Bármit csináltam egy kapás sem jelentkezett.
Úgy gondoltam, hogy ebben a másfél órában, azért nem volt kapás, mert a kistestű halak nem voltak ott az etetésen, lehet, hogy kiszorították őket a pontyok, viszont a mozgó csalit nem szeretik. Mikor erre „rájöttem”, lecseréltem a szereléket egy nagyobb 1,5 gr-os úszóra, kicsit nagyobb horoggal már meg tudtam állítani a szereléket, és már jöttek is a kapások. Csak pontyokat fogtam.
Négyet sikerült megfogni, három volt még meg de ezekből vagy kipattant a horog vagy eltépték az előkét.
Mérlegelésnél derült ki, hogy a négy ponty 8700 gr súllyal elég volt az első helyhez.
Gyula úr, a tanítványom az ifiknél szintén nyert.
Egy kép azokról, akiket nem fújt el a vihar.
Így a King-Baits etetőanyag most is bizonyított. Ajánlom mindenkinek, próbálják ki! Görbüljön!
Szabó László
