Szinte észre se vettem és eltelt a nyár, vége a füllesztő hőségnek és a kánikulának. Ezt a halak is bizony megérzik és vannak cégek a peca világában, akik nem tétlenkednek most sem.
Szinte észre se vettem és eltelt a nyár, vége a füllesztő hőségnek és a kánikulának. Ezt a halak is bizony megérzik és vannak cégek a peca világában, akik nem tétlenkednek most sem.
A szürke hétköznapokban, amikor bent melózok, fel-fel csillan a szemem, amikor egy új tesztelésről szóló cikk kerül fel ide a halat.hu-ra. Legutóbb sem volt ez másképp, amikor is Balogh Laci a KingBaits újdonságát mutatta be. A teszt cikk szintén úgy hatott rám, mint akaratos gyerekre a gumicukor bolt előtt, kapásból rendeltem két fajtát és egyben megbeszéltem vele egy örömpeca napot ezúttal a Moby dick horgásztóra. A cikkem két alkalomból állt össze és a szokásos módon, nem csak egy gyártó termékeit használtam.
A páros verseny óta bizony három teljes hét telt el peca nélkül, ami nagyon drasztikus számomra, így az elvonási tünetek a tetőponton voltak. Előtte való este annyira be voltam már zsongva, mint a verseny előtt, így az alvás az számomra smafu maradt. Lacival 7 órai találkozót beszéltünk meg, természetesen már fél 7-re ott voltam. Nem is volt baj, mert Fabók Ferivel rég beszélgettem és jót társalogtunk, míg Laci befutott. Gyors napijegy váltás után irány a cél, az öreg tó partja. Az idő nem volt túl szerencsés, hideg szél fújt hol háttal, hol oldalról. Kiválasztottunk egy ideális helyet, ahol mindketten kényelmesen elfértünk és kipakoltunk. A versenyről maradt kajámat elhoztam, mert a fele megmaradt és le volt fagyasztva, így gondoltam nagy hasznát venném, pláne hogy itt még ez előtt sose pecáztam. A pickeremmel és az egyik 390-es botommal készültem fel a terület meghorgászására. Mindkét botomra method szereléket alkalmaztam és 0.08 as fonottelőkén a felkínált 10 es szakállnélküli horog, illetve a 8-as method hook, aminek a szakállát fogóval házilag visszanyomtam. Az újdonságokat, amiket rendeltem meg is vizsgáltam rögtön. A fokhagyma-mandula és a kolbászos-barackos Ice Cream nevű hidegvízi adalékok nagyon intezívnek tűntek. Azonban bekevert kajához nem akartam hozzátenni, így a tömött method kosárra dobás előtt húztam egy csíkot. Csalinak indulásnak a feederguru greenbetaint tettem fel a partszéli horgászathoz, a távolabbi felkínált csalim pedig egy scopex-tigrismogyorós minibojli volt.
Míg a partszéli horgászatnál számomra elengedhetetlen volt, hogy 10 percenként újra dobjak, addig a távolabbi boton hagytam, hogy az ízek kibontakozzanak. A kivárás ezúttal meghozta a gyümölcsét, pontosabban a halát. Erős húzós kapást követő sikeres bevágás után egy remek, sportos tőpontyot sikerült a szákba terelnem. Érezhető volt, hogy be van lassulva már a víz hőfoka miatt a hal, de így sem akarta könnyen adni magát, remek kondícióban volt. Az akadás hibátlan volt, a szájában lévő porcba volt teljesen befordulva a horog. Azonban így, hogy a szakállát visszacsíptem a method hooknak egy mozdulattal kiszedhető volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Gyors búcsút véve az első prédámtól újracsaliztam és dobtam. Ahogy leraktam a botot, a picker erős húzásos kapásra hívta fel a figyelmem. Sikeres bevágást követően éreztem, hogy van rajta valami, de semmi ellenállást nem tanúsított. Egy dévérkeszeg figyelt a horog végén. Kapási intenzitását nézve legalább egy kárászra számítottam, de ahogy a partra ért, alig lehetett megfogni olyan vehemens volt. A pici szakállnélküli horog hibátlanul akadt neki és a csali még mindig dobta ki magából a fluoreszkáló íz anyagot.
A szél megfordult, elkezdett szemből fújni és hűvösebb lett, de egyben elkezdett szakadozni a felhőzet. Lacinál beindultak a kapások sorról sorra. A távolabbi botom mintha ott sem lett volna, mert a pickeren egyre több birizgálás volt. Egy finom húzós kapást követően bevágtam és éreztem, végre nem keszeg lesz az ellenfelem. Egy potyka is megkívánta a fluoreszkáló szoftpelletet. Remek fárasztásban vehettem részt, mert nem akarta könnyen adni magát és a szerelék is igen finom volt, így erőltetni se szerettem volna. Végül Laci segített a merítésben és begyűjtöttem a napom első pickeres pontyát. Az akadás itt is tökéletes volt, az apró horog a száj alsó részébe akadt.
Az idő azonban percről percre megint változott. A felhők ismét átvették az uralmat az égen és a szél megint megfordult és a változatosság kedvéért oldalról kezdett fújni. A kinti kapások eltűntek, ideje volt a belső boton is stratégiát váltani. A greenbetainos szoftot tűztem fel a csalitüskére és vetettem be. Eközben a kinti szerelékem környékét szőnyegbomba szerűen etettük etetőanyag-etető pellet kombinációkkal. Lacinál meg is volt az eredménye, azonban a csali ami egész idáig ment, az most nem kellett abszolút nekik. Hiába dobálgattam 10 percenként kintre, semmi változás nem volt. Aztán a szél ismét megfordult és hátulról kezdett el fújni és rá egy pár percre a belső botomon nyeletőfékes kapás jelentkezett. Ez bizony megint meglett és nem telt el sok idő, hogy megpillanthassam a tükrös pontyot, ami a szerelék végén torpedóként húzott. Sikerült megmeríteni és matracra teríteni. Elégedett voltam ismét a csalival és a szerelékkel is, remekül végezte mindkettő a dolgát.
Visszaengedését követően, már nem dobtam újra, mert a pecázásra szánt időnk a végéhez közeledett és a szél is egyre jobban fújt. A képeket és a tesztet keveselltem, így elhatároztam, visszatérek még egy körre. Érdekesség azért volt a napban és a konzekvenciát levontam, miszerint egy aprócska fuvallat is változtathat a halak ízlésén, étvágyán.
Nem telt el egy hét és ismét reggel 7-kor a napijegyet váltottam ki, azzal a szándékkal, hogy beteljesítem a tesztem és elég anyagot gyűjtök ennek a cikknek az írásához. A palettám elég széles volt és egy büdös halas kajával kezdtem megspékelve egy kis fluo seafood kajával. Szerintem a gyártók elátkoznának sokszor, hogy így vegyítem a dolgaikat, de nem egyszer teljesítettek már. A több féle etető kaja több gyártótól olyanok mint az emberek, kiegészítik egymást és sokszor eredményesebbek együtt, mint külön-külön. Ezúttal sem reménykedtem másban. Kipakolva a parta konstatáltam az dolgot, miszerint oldal szelem van és nekiálltam a kaja készítésének. A terv ugyan az volt, mint múltkor, a pickerrel a kinti partot pásztázom, a 390-es bottal pedig a belső, nyugodtabb részeket derítem fel. Mi mással kezdhettem volna a napom, mitn a szoft greenbetainnal. Azonban a büdös-halas-seafoodos kajához bátorkodtam egy fokhagymás-mandulás Ice Cream adalékot csurgatni. Sok neves horgász javasolja mindig..MERJÜNK KOMBINÁLNI..ennek szerintem eleget is tettem. Azonban a halak ezt máshogy gondolták. Apróbb kapások a pickeren voltak, de a belső megint, mintha ott se lett volna. Elkezdtem agyalni és a kaját szimatolgattam. Eszembe jutott, hogy van ennek a green betainnak egy white ghost nevű szintén fluoszoft pellete és elhatároztam, lesz ami lesz bevetem. A ráncigálások száma megduplázódott. Sok sikertelen bevágás után azonban egy erőteljesebb húzás jelentkezett. Ahogy akasztottam éreztem, hogy remek mókának nézek elébe. Élveztem a perceket és eszem ágában se volt erőltetni a dolgot, átadtam magam a pillanatnak és meg is lett a kombináció és várakozás eredménye, matracra terítettem egy nyurga pontyot. Az kis horog ismét remekül akadt, meg voltam elégedve mindennel.
Nem kelett több, a nagybotot kitekertem és felraktam oda is a „ fehér szellemet”. Ez a csali mandulás illatú, de fűszeres jellege is van, így a fluoreszkálása mellett az íze is figyelemfelkeltő. A külső részen rengeteg apróbb húzás volt. Néha el-el csíptem egy-egy kárászt, de a pontyok nem jelentkeztek rá. A csalihoz igyekeztem egy etetőanyag kombinációt összeállítani, amikor nyeletőfékes kapás jelentkezett a nagyobbik botomon. Ismét öröm lett úrrá rajtam és türelmesen kifárasztottam a kb 2kg-s ponytot. A nagyobbik botom szerelékén egy hosszabb csalitüske található, amit stratégiai célból azért tettem rá, mert így kettő ugyanolyan, vagy különböző csalit eltudok helyezni a csali intenzívebb kifejtésének céljából. A tervem bevállt és ezúttal egyszerre két szellem arra csalogatta ezt a tőpontyot.
Visszadobtam a szereléket és bekevertem egy fokhagymás etetőt a fokhagyma-mandula adalékkal. Több dobást követtem el vele a kinti résznél és bizony a ráncigálások is megszűntek. Ezúttal nagyon úgy tűnt, hiába ilyen jellegű a csali, az etetőkaja nem akarta adni a megfelelő visszajelzést. Úgy döntöttem keverek egy harmadik féle kaját. Az ötletem elég érdekes volt, de úgy voltam vele, ennél kevesebb halat már nem foghatok úgysem. Anno volt egy barackos dippben áztatott bojlim és az adta az inspirációt. Squides ízű etetőkaja a barackos-kolbászos fűszerrel megöntve. A nap elkezdett kisütni és a szél ismét megfordult, szemből kaptam a hideg fuvallatot. Úgy döntöttem csalit is váltok és egy kukoricás popup pelletet vetettem be. Elsőnek a nagyboton teszteltem az új kaját, kint pedig mér a reggeli keveréket erőltettem. A fokhagymás külön keveréket pedig beszórtam egy az egybe, mert nem tűnt eredményesek. Ahogy bedobtam a pickert nyeletőfékes kapás jelentkezett a nagybotra. Nagyon örültem, mert szerintem ilyen hidegben nem feltétlen ennek az etetőanyag íz világnak kéne dominálnia. Megmerítettem a pocakos tükröst, majd gyors fotó után visszaengedtem a társaihoz.
Gyors csalizást követően visszadobtam. Le se ültem már elhúzta megint valami. Bevágtam és éreztem, hogy ez sem kárász lesz. Már majdnem a partnál volt, amikor a pickeren is egy nyeletőfékes kapás lett. Leraktam a nagy botot a podra és kiengedtem a nyeletőfékét és bevágtam a pickerre. Combosabb egyednek tűnt és küzdött is, egy majd kiló körüli kárász volt az. Gondoltam remek kettős fotó lesz, gyorsan a matracra tettem és visszamentem a nagyobbik botomhoz, ahol már a dobó előkém benn volt, így a parttól max 10 méterre lehetett a hal. Sikeres merítés követően a matrac felé vettem az irányt, ahol még el tudtam köszönni a kárásztól, ő ugyan is úgy döntött, nem várja meg a fotózást és előbb visszamegy a tóba, mint hogy én visszarakjam. Mielőtt bárki is szörnyülködne a matrac a parrtól max 20 cm re volt. Sokan meg is jegyzik, hogy elég közel rakom, de úgy vagyok, vele sose lehet tudni mi lesz, ez most egy ilyen eset volt. A pontynak remek akadása volt és a csali is jól bírta a dolgot.
Bizakodva visszadobtam, majd frissítettem a csalit és az etetőt a bent működő kombinációra a pickeren is. Ezzel elkezdtem szelektálni az apróbb halak húzgálását is. Nem telt el 5 perc és a nagy bot megint jelzett, ezúttal 2 nagyobb húzás után már bevágtam. Ismét remek súlyt éreztem és meg is kezdődött a fárasztás. Közben a picker is jelzett, de úgy voltam vele, nyeletőfékren van, ha úgy adódik meg tud vele indulni. A kettős halparádé most azonban elmaradt, mert a ponty szépen kijött és megszákoltam. A csali még mindig ép volt és sértetlen,pedig három halat odacsalt.
Csalizás közben nagyobb erejű oldalszél előzte meg a felhős összetömörülését. Megint beborult az ég. És lásson csodát mindenki, a kapások eltűntek. Nem volt az a csali vagy etető, ami a benti botomra kapást csikart volna. A külsőt 5 percenként dobálgattam, ahol apróbb rángatások száma ismét megnőtt. Jelentkeztek sorban a nagy tenyeres kárászok. Azonban negyed óra elteltével elcsendesedett minden. Úgy véltem végül is remek eredményekkel zártam a napot. Pakolás közepette a pickeren ismét erős, folyamatos rángatás lett. Bevágtam és a tó búcsúzóul egy aranyhallal összeívott kárászt adott. Szebb befejezést el se lehetett képzelni, pláne ilyen időben.
Ahogy a halőrházhoz értem lejelentkezni átgondoltam az egész napot. A variációk, csalik és kombinációk, a váratlan fordulatok, amik olykor pozitív és olykor negatív irányba hatottak. Akárhogy is nézzük, a tél itt van a nyakunkon. A halfogáshoz a figyelemfelkeltő csalik mellé a vonzó etetés szükséges, mely mellé az adalékanyag véleményem szerint elengedhetetlen, valamint a sikerhez valóban sokszor egy-egy merészebb kombináció vezethet. Mindenkinek hasonló élményt és örömöt kívánok a hidegebb időkben is.
Írás és fotók: Lacoking
http://www.kingbaits.hu/rolunk-irtak/747-amikor-mar-kozeleg-a-tel#sigFreeIda876fbcdc5
forrás
halat.hu
